sörrel támogatott tájékozottság

A hétvégén túléltem életem első cseh házibuliját, itt hangzott el a következő párbeszéd:
- Where are you from?
- Hungary.
- Dzsingiszkáán!
- Um... not exactly... (vigyor)

nerozumím

Ez a szó a pillanatnyi csehtudásomnak körülbelül az egyhuszada, és azt jelenti, hogy nem értem.
A hétvégén csak megerősödött az elhatározásom, hogy mire a karácsonyi szünet után visszajövök, tudnom kell csehül kommunikálni. Addig nincs gond, amíg ketten-hárman vagyunk, mert ha néha bele is lendülnének a cseh társalgásba, közbeszúrom, hogy vat? és ilyenkor többnyire elmagyarázzák, hogy miről volt szó.
De most leginkább csak ültem és néztem, ahogy elvannak, mert még nincs képem ahhoz, hogy majdnem idegenekből kicsikarjam az angol kommunikációt. Nekem meg semmi kedvem erőltetni őket, mert engem is meglepne, ha a barátnőm azzal fogadna a buliján, hogy ja és itt egy csaj, akihez meg angolul beszélj, légyszi. Szerencsétlen ez a helyzet, hogy az egy darab kis külföldi miatt mindenkinek angolul kell beszélnie. Viszont az angolt valamilyen szinten mindenki érti (komolyan, tapasztalataim alapján az is, aki azt állítja, hogy nem), ámde az én csehtudásommal sajnos tényleg lehetetlen bármit is közölni. Na jó, igazából meg tudom kérdezni a nevüket, ami már kiderült a kézfogásnál, és megbizonyosodhatok arról, hogy cseh diákok. És ha egy gazdátlan poharat látok, akkor nekiszegezhetem a kérdést az első szembejövőnek, hogy ez a te söröd/borod/vized/kávéd? Bizonyára ebből születnek a nagy barátságok.
Úgyhogy szorgalmasan nézegetem a csehkönyvet, kicsit előre is tanulok, mert a múlt héten a tanár szabadságon volt, a október második hetében pedig érkezés utáni képzésen leszek keddtől vasárnapig. (Mindösszesen kétszázharmincnégy kilométerrel arrébb, autóval két és fél, vonattal öt és fél óra.) A könyv alapján most éppen nem tudom, hogy könnyű lesz-e vagy nehéz megtanulni a nyelvet.
Nincsenek névelők, külön kérdő szórend, vagy például birtokos névmás (mint az angolban a my/mine). Igeidőből is csak három van, de cserébe megtanulhatom a négy nyelvtani nemet, a jelen időben is négyféle igeragozást, vagy a hét esetet. Hogy ezek az esetek pontosan mik, abban még nem vagyok teljesen biztos, de azt hiszem, ezeknek köszönhetők az olyan szavak, mint amilyet valamelyik nap az újságban láttam: Harrya Potterho (vagy valami hasonló). Ez csak elsőre vicces, aztán az ember rájön, hogy egy angol valószínűleg azon is ugyanúgy röhögne, hogy Harry Potterről.

immd 09.28.

meglepetés szülinapi buli tegnap, ahol megtanítottam nekik azt a létfontosságú szót, hogy egészségedre (koccintásra, és nem tüsszentésre értve), most a káromkodások következnek. (irgumburgum!)
sikeresen kommunikáltam a házinénivel, legalább három cseh szót használva a beszélgetésben... de talán megvolt az négy is?
és még ennyit:

!!

görbe este

A lejjebb látható brnoi formáció koncertjén találtam magam kedd este. Belehallgatni kötelező, hogy átéljétek azt, amit én is... de nem haragszom meg, ha nem hallgatjátok végig. Közben persze gondoljatok arra, hogy másfél órát voltam a koncerten.

Az estéből több tapasztalatot is levontam: egyrészt őrültek, de imádom őket egytől egyig. Nem fogom mostantól ezt a zenét hallgatni, de annyira lelkesedtek, hogy ez rám is átragadt, és szuperül éreztem magam.
Másrészt, ha valaki netán Csehországban sörözne, a) a legolcsóbb csapolt is fenomenális, nekem egyelőre ez ízlett a legjobban b) különös módon mintha errefelé nem lenne szokás néha-néha kifizetni a másiknak egy sört.
Vagy fene tudja, most elbizonytalanodtam, lehet, hogy nálunk sem hívogatják meg egymást az emberek hasonló helyzetben, de néha egy picit örülnék neki. Furcsa, hogy mindig aggályosan külön-külön fizetünk, bárhol is legyünk éppen, de ez legyen a legnagyobb kultúrsokk, ami ér.
Ha már itt járok, meg kell említenem a másik kultúrsokkot is: a gyrost zsemlébe, és nem pitába adják. Illetve létezik pita is, de azt kérni kell. Végülis úgysem autentikus itt Cseho. kellős közepén, akkor meg legyünk őszinték és ne vacakoljunk holmi pitával, amikor az nem is annyira laktató, mint egy jóféle ropogós zsemle...

immd 09.26. (tegnap nem volt netem...)

Amikor a morc, szakállas egyetemista ugyanúgy megáll és hosszú percekig áhítattal figyeli a darut az építkezésen, mint a kétéveseink a babakocsiból.

immd 09.27.

Vettem egy cipőt egyedül, kilencvenöt százalékban csehül, illetve elmutogattam a néninek, aki olasz kajákat árul a bevásárlóközpontban, hogy mit kérek (isteni sózott paradicsom, 55 korona tíz deka, így rúgok ki a hámból). Haladok!

És visszamosolygott a kissrác a bölcsiben, akiről azt hittem, hogy utál az angol miatt, életemben nem örültem még így fiú mosolyának.
(De legalábbis benne van a hármas toplistában.)

elsőhét.mit művelek?

A projekt szempontjából egyelőre nem túl értelmes dolgokat, de már alakulgat...
Hivatalosan, és ha minden a helyére kerül, heti 35 órát fogok dolgozni. A munkahelyem leginkább egy ifiházhoz hasonlítható, bár a célcsoport talán kissé fiatalabb. A hely (a teljes név kissé nyelvtörő, angolul többnyire organisationként vagy centerként hivatkozunk rá a többiekkel) rendelkezik egy szép nagy tornateremmel, egy bölcsirészleggel (két szoba, konyhával, fürdővel, mindennel) meg egy berendezett játszószobával, ami fogalmam sincs, hogy üzemel. Elvileg az anyukák ide passzolják le a gyerekeket, amíg mondjuk tornáznak, de nem nagyon láttam, hogy bármelyik kolleginám ott lett volna... szóval ez egyelőre rejtély marad.
Rengeteg mindent csinálnak, a zumbától a rajztanításon át az angolóráig. Ebből egyelőre úgy veszem ki a részem, hogy délelőttönként elbabázgatok a bölcsiben, ahol az átokrossz kétévestől az egy órára beadott négyhónaposig terjed a mezőny. Ketten-hárman jutunk négy-öt gyerekre, de azért nem volt egyszerű kettesben öt gyereket megsétáltatni. (Kettő ikerkocsiban, három itt-ott, jó esetben éppen kézenfogva. A zebra közepén lemaradt egy kiscipő, de visszaszereztük.)
Az érkezésem előtt megbeszéltük, hogy ezen kívül francia- és angolórákat, illetve valamilyen suli utáni klubot fogok tartani. Tegnap rendkívül komolyan újabb megbeszélést tartottunk, megegyeztünk, hogy mindkét nyelven meghirdetjük a gyerekklubot, a társalgási órákat meg az átlagos, iskolai órához hasonlító tanítást, és meglátjuk, hogy mire mennyien jelentkeznek. Délutáni klubot szerencsére már tartanak (hogy a fenébe tudnék én cseh kisiskolásokat fegyelmezni?), de belendültem, és lelkesen közöltem, hogy pénteken kreatívkodnék. Itt tartok most, és rendkívül kíváncsi vagyok arra, hogy érdekelni fogják-e az embereket a dolgaim, és hogy hogyan fogom elmagyarázni a passé composét angolul.

it made my day

Nem is mondtam, hogy a megérkezésem napját az dobta fel, amikor a családi vacsora közben a cseh főnöknőm német férje angolul felvezette, hogy most egy csúnya káromkodás következik, amit egy magyar gyárban tanult az ottani munkatársaitól. A hatásszünet után tökéletes, ámde leírhatatlan* kiejtéssel így szólt: kurva cipő!

*a történet nyilván élő előadásra termett, de kinek sztorizzak itt magyarul?

elsőhét.social

Ma hajnali háromnegyed nyolckor kopogott a néni, hogy kivinnék az ágyamat. Azt nem pantomimeztem elég hatékonyan, hogy az egyik szekrényemet is vihetnék, úgyhogy most van egy szekrényem, ami üres, de legalább nem lehet kinyitni az ajtaját. Viszont végre teljesen kipakoltam a bőröndömet, és találtam benne két zacskó indokolatlan haribót. Szép az élet.
Egyébként mindenki lelkes és segítőkész. Valószínűleg ebben nagy szerepe van annak is, hogy én vagyok a legelső önkéntesük, és segítsünk szegény kis magyarnak. Januárban jön még valaki (most úgy fest, egy osztrák fiú), remélem, azért őt sem hagyják ki a jóból.
Kezdetnek felszerelték a szobámat mindenféle cukisággal, a megérkezéskor kaptam edényeket, aztán az első munkanap végén meg adtak némi dekorációt, hogy kissé feldobhassam a helyiséget. Látatlanban eltalálták, hogy nekem olyan növényt kell adni, ami csak háromhetente kér inni, viszont bazinagy fűzöld cserepe van a dekoráció végett. Azóta is, ha bármit szeretnék, segítenek, most kaptam falvédőt is az ágyam mellé (épp akadt használaton kívül valamelyik sarokban).
A mentorom is egy drága lélek, vinne mindenhová, bár nem egészen azonos az érdeklődési körünk... ő főleg partizni menne, én azért a környéken is körülnéznék... A közös pontot, úgy tűnik, a sörözés fogja jelenteni, meg az a mindenféle sport, amire cipelne nagy lelkesedéssel.
A legérdekesebb viszont a cseh nyelvóra, ahol valahogy bekerültem egy EU-n kívülieknek indított csoportba (de erről ti nem tudtok). Eddig két órán voltam, a hét-nyolc fős csoportból rajtam kívül még három ember volt jelen mindkét órán, a többiek biztos megijedtek. A jelenlegi felállás: egy tunéziai bevándorló, három bosnyák és négy ukrán diák, meg egy amerikai focista srác. Jó a hangulat, nagyon örülök, hogy ide kerültem.
Előbb-utóbb a szomszédos városban önkénteskedő emberekkel is összefutunk, már folynak az egyeztetések, két lány pedig megígérte, hogy megmutatják Olomoucot, ahol tanulnak. Remélhetőleg időm is lesz minderre, amellett, hogy végre úgy igazán kialszom magam...

tervek

Csak azért, hogy legyen mi felett merengenem júliusban.
- cseh A2 szinten (mindenki közli velem, hogy ez egy nehéz nyelv. megnéztem a csehkönyvben, mert olyanom is van, a nyelvtani részt, és tényleg. no de magyarul meg franciául is megtanultam.)
- német szintúgy (a főóvónéni, akivel a legtöbbet vagyok, perfekt német, de az angolt csak töri, én meg fordítva.)
- nem elfelejteni magyarul (nem fogok, de már most lazán beszúrok angol szavakat a gondolataimba. "and maybe főzök egy teát...")
- megtanulni görkorizni (legutóbb úgy hatévesen görkoriztam. aztán tegnap délelőtt Sabina, a mentorom elvitt egy kis erdei bicikliútra kölcsönkorival. jelentem, irdatlanul orra estem egy harmincfokos lejtőn, és ott helyben eldöntöttem, hogy megtanulok normálisan végigmenni ezen az úton.)
- valami rendszeres, remélhetőleg érdeklődésre számot tartó program kiagyalása a központban. központnak. szóval értitek.
- és emellett megtanítani a vakmerő jelentkezőknek legalább a connexions 1-et. (bár az nekünk két évbe tellett)
- soookat utazni.
- mindennap főzni, és a bolti készkajára rá se nézni (már most nagy a kísértés, mert a konyha két emelettel lejjebb van, a mikró meg itt szemben...)
- valami személyiségfejlődésfélét is felmutatni, lehetőleg.

elsőhét.a hely

Zlín körülbelül százezres város Csehország délkeleti részén, Morvaországban, viszonylag közel a lengyel és a szlovák határhoz is. Építészetileg meglehetősen ütős (előbb-utóbb körbefotózom, és akkor kaptok csúcsminőségű mobilos képeket). Jó ideig teljesen jelentéktelen volt, de aztán megjelent Tomás Bata, akit itt helyben szinte szentként tisztelnek, és minden róla van elnevezve (egyetem, kórház, főút, például). A név lehet, hogy ismerős, a bácsi ugyanis 1894-ben egy cipőgyárat alapított itt, ami azóta világmárka lett, Budapesten is van néhány boltjuk.
A gyárnak annyira jól ment, hogy Bata egy nagyszabású városépítési projektbe kezdett, némi szocialista ideológiával megtámogatva. (Meg menő építészekkel. Közülük Le Corbusier lehet, hogy ismerős.) A külvárosokban több száz, az utolsó tégláig egyforma kertes kockaházat húzatott fel a munkásoknak, idézet tőle, 1927-ből:

A free and independent citizen needs room and space for their own development. For this very reason, we are buliding our new housing in open spaces with room on all sides. That is why we want a garden city.

Elég szimpatikus, hogy nem panelekkel akarta letudni a dolgot (persze itt is vannak szép számmal, de legalább annyian laknak ezekben a kis kockákban). Persze a főnököknek jóval impozánsabb házak jutottak, Bata egykori villájában ma mindenféle koncertet és hasonló rendezvényt tartanak, úgyhogy nem lehet valami apró építmény (aztismegkellmégnézni).
A belvárosban, ahol érdekes módon a gyárépületek is vannak, pedig rengeteg, szintén hasonló stílusban épült emeletes ház van. A munkahelyemtől félpercnyi sétára van a felhőkarcoló, ami 21 emelettel büszkélkedhet, de azt hiszem, az építése után egy ideig ezzel csúcstartó volt... már voltam a tetején, és azt kell, hogy mondjam, tulajdonképpen nem volt rossz ötlet ez a nagy várostervezés. Kifejezettenjól néz ki felülről, az első sokk után kezdem megszeretni a helyet. Minden ridegsége ellenére sokkal jobban fest, mint egy jóval eklektikusabb belváros lepukkant régi és ronda új épületekkel. Miskolc, khmm.
Szerencsére azért vannak zöldterületek is, bár lehettek volna kicsit nagyobbak is a parkok, mert hiába megyek be a kellős közepébe, akkor is hallom, ahogy a főúton száguldoznak az autók, úgyhogy nincs igazi természet-hangulat. No meg hiányolok innen-onnan egy-két virágládát, mert néhol hatalmasak a betonfelületek, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.
De mivel a város egy kis völgyben van, szerencsére rálátni mindenféle fenyvesekre. Tegnap pedig Brnoba autóztunk Ivanával, a főnökömmel - fantasztikus volt a hegyek közt kocsikázni, ahogy épp szállt fel a köd (pedig már tíz óra volt). Végre kimozdultam a városból, láttam hegyeket-völgyeket is, meg kis falvakat később, az autópálya mellett. Szép ez a hely, és ami számomra feltűnő, hogy talán nem feltétlenül gazdagabbak, de igényesebbek. Például itt is újraszigetelik a paneleket, de nem pasztellsárgára az összeset, hanem mondjuk élénk kékre. A mellette levőt meg hülye cikkcakkos mintában szürkére és neonzöldre. Egy ilyen látvány kapásból feldobja az embert.
Nem úgy a kolis szobám, amin még jócskán van mit alakítani. Tipikus szocreál hely, két emelet, a folyosó két végén egy-egy zuhany és két-két vécé (koedukált, bár főleg lányok laknak itt), a földszinten egy konyha. A bútoraimon még a Gottwaldov név szerepel, a kommunizmusban hívták így a várost valami fontos ember után. Enyhén bútorraktár jellegű, mert kétszemélyes, bár fogalmam sincs, hogy élhet itt két ember, és kivételezett ember lévén beraktak nekem még egy szekrényt meg két fotelt kis asztalkával. Állítólag az egyik ágyat és szekrényt még ma kiviszik, de ebben nem vagyok biztos. Mindenesetre mókás lesz, mert a házinéni rendkívül aranyos, de nem tud angolul. Sajnos ez több emberről mondható el, mint hittem, de ennek ellenére is jó fejek és barátkoznak. De ezt majd holnap megírom, remélhetőleg már kényelmesen elnyúlva a fotelomban.

elsőhét

Annyi minden történt már, de nem tudtam írni... munkahelyi wifiről az ember mégse álljon neki blogolni rögtön az első héten, hiába nincs net a koliban. Aztán végre lett net a koliban: senki nem tudta kitalálni, miért nem működik, végül én fedeztem fel, hogy néha egyszerűen kicsúszik a kábel, hurrá.
Tehát arra jutottam, hogy időrendben már képtelen lennék leírni a dolgokat, így inkább tematizálom a közlendőmet, és a hétvégén legyártok három-négy bejegyzést. Remélhetőleg.

on arrival

(Amint vasárnap egyedül maradtam a szobámban és kipakoltam, elkezdtem írni. Az utazás utáni állapotban ennyire jutottam és még folytatni akartam, de rájöttem, jó ez így.)

Hát (-tal nem kezdünk mondatot, pláne nem blogot), szóval hát itt vagyok Csehországban, ahol a következő tíz és fél hónapomat fogom tölteni. Tegyük hozzá, ez egyelőre még mindig nem teljesen tudatosult bennem, de már nem érzem magam annyira félúton, mint eddig.
Furcsa volt az elmúlt két hét, alig volt időm leülni, de csomagolni csak csütörtökön kezdtem. (Ekkora időtartamot tekintve igencsak merészség volt.) Ezzel együtt járt az is, hogy csak tegnap kezdtem el érezni, hogy hoppá, utazom. Ennyi elég is a kis lelkemről, inkább mesélek.