van egy új szobatársam

Ideiglenesen, mert jó arc és igazán nem sok vizet zavar, csak indokolatlanul sok helyre van szüksége. Mondtam neki, hogy ez így nem mehet tovább, mert még a müzlimhez is csak akrobatamutatványok árán férek hozzá. Úgyhogy attól tartok, kénytelen leszek száműzni az alagsorba. Ha meg merem kérdezni a házinénit.
Hosszas huzavona után sikerült egyébként hozzájutnunk a csehtanárnőnk férjének a barátjától, úgyhogy legalább third-hand. De ingyen adták és hibátlanul gurul, ez a lényeg.

Gyanítom, ez a fenti kép külső szemlélő számára nem földöntúli látvány, de nekem a leggyönyörűbb volt, amikor ma először leteszteltem a város környéki bicikliutakat.
Zseniális élmény volt. A bicikliút mintha kissé véletlenszerűen lett volna kiépítve (fogalmam sincs, hogy mi a normális egy bicikliút esetében, de ez hol gyárak közt, hol egy falu főutcáján vezetett, és néha száz méterre megszakadt), de akkor is, körülbelül fél éve nem bicikliztem, és most jöttem rá, hogy mennyire kellett már ez. Kimozdulni a városból, más szemszögből látni a jól ismert tájat, és alaposan kifáradni.
Úgyhogy bízvást mondhatom, hogy szép napok várnak még ránk a kedves Honzával (de lehet, hogy Petr lesz a neve, ezt még meg kell tárgyalnom Klarával, ha visszajött a prágai hosszúhétvégéjéről).