sörrel támogatott tájékozottság

A hétvégén túléltem életem első cseh házibuliját, itt hangzott el a következő párbeszéd:
- Where are you from?
- Hungary.
- Dzsingiszkáán!
- Um... not exactly... (vigyor)

nerozumím

Ez a szó a pillanatnyi csehtudásomnak körülbelül az egyhuszada, és azt jelenti, hogy nem értem.
A hétvégén csak megerősödött az elhatározásom, hogy mire a karácsonyi szünet után visszajövök, tudnom kell csehül kommunikálni. Addig nincs gond, amíg ketten-hárman vagyunk, mert ha néha bele is lendülnének a cseh társalgásba, közbeszúrom, hogy vat? és ilyenkor többnyire elmagyarázzák, hogy miről volt szó.
De most leginkább csak ültem és néztem, ahogy elvannak, mert még nincs képem ahhoz, hogy majdnem idegenekből kicsikarjam az angol kommunikációt. Nekem meg semmi kedvem erőltetni őket, mert engem is meglepne, ha a barátnőm azzal fogadna a buliján, hogy ja és itt egy csaj, akihez meg angolul beszélj, légyszi. Szerencsétlen ez a helyzet, hogy az egy darab kis külföldi miatt mindenkinek angolul kell beszélnie. Viszont az angolt valamilyen szinten mindenki érti (komolyan, tapasztalataim alapján az is, aki azt állítja, hogy nem), ámde az én csehtudásommal sajnos tényleg lehetetlen bármit is közölni. Na jó, igazából meg tudom kérdezni a nevüket, ami már kiderült a kézfogásnál, és megbizonyosodhatok arról, hogy cseh diákok. És ha egy gazdátlan poharat látok, akkor nekiszegezhetem a kérdést az első szembejövőnek, hogy ez a te söröd/borod/vized/kávéd? Bizonyára ebből születnek a nagy barátságok.
Úgyhogy szorgalmasan nézegetem a csehkönyvet, kicsit előre is tanulok, mert a múlt héten a tanár szabadságon volt, a október második hetében pedig érkezés utáni képzésen leszek keddtől vasárnapig. (Mindösszesen kétszázharmincnégy kilométerrel arrébb, autóval két és fél, vonattal öt és fél óra.) A könyv alapján most éppen nem tudom, hogy könnyű lesz-e vagy nehéz megtanulni a nyelvet.
Nincsenek névelők, külön kérdő szórend, vagy például birtokos névmás (mint az angolban a my/mine). Igeidőből is csak három van, de cserébe megtanulhatom a négy nyelvtani nemet, a jelen időben is négyféle igeragozást, vagy a hét esetet. Hogy ezek az esetek pontosan mik, abban még nem vagyok teljesen biztos, de azt hiszem, ezeknek köszönhetők az olyan szavak, mint amilyet valamelyik nap az újságban láttam: Harrya Potterho (vagy valami hasonló). Ez csak elsőre vicces, aztán az ember rájön, hogy egy angol valószínűleg azon is ugyanúgy röhögne, hogy Harry Potterről.

immd 09.28.

meglepetés szülinapi buli tegnap, ahol megtanítottam nekik azt a létfontosságú szót, hogy egészségedre (koccintásra, és nem tüsszentésre értve), most a káromkodások következnek. (irgumburgum!)
sikeresen kommunikáltam a házinénivel, legalább három cseh szót használva a beszélgetésben... de talán megvolt az négy is?
és még ennyit:

!!

görbe este

A lejjebb látható brnoi formáció koncertjén találtam magam kedd este. Belehallgatni kötelező, hogy átéljétek azt, amit én is... de nem haragszom meg, ha nem hallgatjátok végig. Közben persze gondoljatok arra, hogy másfél órát voltam a koncerten.

Az estéből több tapasztalatot is levontam: egyrészt őrültek, de imádom őket egytől egyig. Nem fogom mostantól ezt a zenét hallgatni, de annyira lelkesedtek, hogy ez rám is átragadt, és szuperül éreztem magam.
Másrészt, ha valaki netán Csehországban sörözne, a) a legolcsóbb csapolt is fenomenális, nekem egyelőre ez ízlett a legjobban b) különös módon mintha errefelé nem lenne szokás néha-néha kifizetni a másiknak egy sört.
Vagy fene tudja, most elbizonytalanodtam, lehet, hogy nálunk sem hívogatják meg egymást az emberek hasonló helyzetben, de néha egy picit örülnék neki. Furcsa, hogy mindig aggályosan külön-külön fizetünk, bárhol is legyünk éppen, de ez legyen a legnagyobb kultúrsokk, ami ér.
Ha már itt járok, meg kell említenem a másik kultúrsokkot is: a gyrost zsemlébe, és nem pitába adják. Illetve létezik pita is, de azt kérni kell. Végülis úgysem autentikus itt Cseho. kellős közepén, akkor meg legyünk őszinték és ne vacakoljunk holmi pitával, amikor az nem is annyira laktató, mint egy jóféle ropogós zsemle...

immd 09.26. (tegnap nem volt netem...)

Amikor a morc, szakállas egyetemista ugyanúgy megáll és hosszú percekig áhítattal figyeli a darut az építkezésen, mint a kétéveseink a babakocsiból.

immd 09.27.

Vettem egy cipőt egyedül, kilencvenöt százalékban csehül, illetve elmutogattam a néninek, aki olasz kajákat árul a bevásárlóközpontban, hogy mit kérek (isteni sózott paradicsom, 55 korona tíz deka, így rúgok ki a hámból). Haladok!

És visszamosolygott a kissrác a bölcsiben, akiről azt hittem, hogy utál az angol miatt, életemben nem örültem még így fiú mosolyának.
(De legalábbis benne van a hármas toplistában.)

elsőhét.mit művelek?

A projekt szempontjából egyelőre nem túl értelmes dolgokat, de már alakulgat...
Hivatalosan, és ha minden a helyére kerül, heti 35 órát fogok dolgozni. A munkahelyem leginkább egy ifiházhoz hasonlítható, bár a célcsoport talán kissé fiatalabb. A hely (a teljes név kissé nyelvtörő, angolul többnyire organisationként vagy centerként hivatkozunk rá a többiekkel) rendelkezik egy szép nagy tornateremmel, egy bölcsirészleggel (két szoba, konyhával, fürdővel, mindennel) meg egy berendezett játszószobával, ami fogalmam sincs, hogy üzemel. Elvileg az anyukák ide passzolják le a gyerekeket, amíg mondjuk tornáznak, de nem nagyon láttam, hogy bármelyik kolleginám ott lett volna... szóval ez egyelőre rejtély marad.
Rengeteg mindent csinálnak, a zumbától a rajztanításon át az angolóráig. Ebből egyelőre úgy veszem ki a részem, hogy délelőttönként elbabázgatok a bölcsiben, ahol az átokrossz kétévestől az egy órára beadott négyhónaposig terjed a mezőny. Ketten-hárman jutunk négy-öt gyerekre, de azért nem volt egyszerű kettesben öt gyereket megsétáltatni. (Kettő ikerkocsiban, három itt-ott, jó esetben éppen kézenfogva. A zebra közepén lemaradt egy kiscipő, de visszaszereztük.)
Az érkezésem előtt megbeszéltük, hogy ezen kívül francia- és angolórákat, illetve valamilyen suli utáni klubot fogok tartani. Tegnap rendkívül komolyan újabb megbeszélést tartottunk, megegyeztünk, hogy mindkét nyelven meghirdetjük a gyerekklubot, a társalgási órákat meg az átlagos, iskolai órához hasonlító tanítást, és meglátjuk, hogy mire mennyien jelentkeznek. Délutáni klubot szerencsére már tartanak (hogy a fenébe tudnék én cseh kisiskolásokat fegyelmezni?), de belendültem, és lelkesen közöltem, hogy pénteken kreatívkodnék. Itt tartok most, és rendkívül kíváncsi vagyok arra, hogy érdekelni fogják-e az embereket a dolgaim, és hogy hogyan fogom elmagyarázni a passé composét angolul.