shutthefuckup, prosím

Valaki a folyosón Michael Jackson életművét játssza Dirty Dancinggel fűszerezve, a falak továbbra is vékonyak, én meg nem tudom, hogy mondják csehül, hogy kuss.
És meg is érdemlem, mert hagyján, hogy magyarul skypeolok és Klarával angolul társalgunk a folyosón, de két napra befogadtam egy ismerős lányt, aki meg oroszul skypeolt, és tegnap este egy Afganisztánról szóló dokumentumfilmet néztünk vele. Nem volt szinkronizálva. Igazán élmény lehet a szomszédaimnak lenni, kár, hogy nem ismerem egyiküket sem.
Éppen vadvirágos jókedvem van, mert a gimnazista kiscsajok mintha megjegyezték volna egymás közt óra után, hogy ez egész jó volt. Naná, megcsináltuk az angolházijukat a környezeti erőforrások elpazarlásáról, és megtanítottam nekik a hónapok neveit. Azt leszámítva, hogy teljesen értetlenül állok a jelenség előtt, kellemes  olyanokat is tanítani, akiknek nincs még két gyerekük. Nem mintha bármi bajom lenne az anyukákkal, sőt kifejezetten szórakoztató úgy tanítani, hogy a földön egy baba kúszik, vagy egy négyéves épp lerajzol engem.
És kellemesen elfoglalt vagyok, továbbra is van csehem, a héten lett még egy angolom, és még a rendszeres skypeos csehtanulást is feltaláltuk. És ott vannak az apróságok, tegnap például kulturáltan elmentünk kávézni, csak megtaláltuk a játékoskosarat, és abban a pillanatban elvesztünk, vagy ma végre ráértem sétálni menni a kölkökkel, és továbbra is imádom őket, főleg, hogy a nyelvi hiányosságaim miatt úgyis reménytelen a fegyelmezéssel próbálkoznom. De egyre többet értek, megkockáztatom, hogy átlagosan ötven százalékot. Kedden Sabináéknál vacsiztam, és csehül társalogtunk, igaz, hogy csak egyszavas válaszokat voltam képes kinyögni, de ezt ráfogom arra, hogy úszni voltam és ötkor keltem (mert nem mondhatom el elégszer, hogy sose voltam normális).

És ha nem csak azért lett volna tavasz egy hétig, hogy elővehessem a vékonyabb cuccaimat és végre jól megfázhassak, hanem tényleg melegedne már az idő, és nem esne a hó húsvétkor, akkor maradéktalanul boldog lennék, egészen addig, amíg a főnököm haza nem jön Angliából.

Képes szekció:

És akkor egy pingvin az őz aktív közreműködésével egy nárcisszal megkérte a kezemet, bár a bal szárnyán egy ádáz tekintetű krokodil csüngött, és a háttérben egy dínó vészjóslón kikukucskált az elvarázsolt várkastélyból. 

Lesik a vonatot a kis drágák.

Már régóta le akartam fotózni, hogy van egy hajó a város közepén, ami étterem.