A hétvégén hirtelen szükségünk lett volna három felespohárra, amit magunkkal vihetünk Brnoba Ricsihez, mert úgy tűnik, magyar népszokás, hogy hordjuk magunkkal a piánkat, és boldog-boldogtalant itatunk vele. Én Unicumot tartok a szekrényben társasági események esetére, ő meg házit, ez van.
Szóval kellettek nagyon a felespoharak, de némely önkéntesek annak is örülnek, ha nem egy darab bögrét kapnak a szervezetüktől, hanem kettőt, és így nem kell folyamatosan mosogatni, ha vendég jön. Flancos felespohárról szó sincs (eddig nem is volt rá szükség). Akkor kérjünk kölcsön valakitől a munkahelyen.
Így hát az általános felfordulás közepette (éppen karácsonyvárós-kézműveskedős eseményünk volt) odamentem Sabina anyukájához, és elkezdem neki magyarázni, pantomimmel kísérve, hogy alkoholhoz kellenének little glasses. Egy pillanatig elgondolkodott, aztán bólogatott, hogy jó, persze, kövessem. Követtem, bár nem értettem, hogy mit akar a hűtőnél, csak akkor esett le, amikor kivette onnan a főnök németországi konferenciáról hozott áfonyalikőrjét, és megkérdezte, hogy ebből töltsek?
Aztán tisztáztuk a helyzetet, lettek helyes kis poharaink, a pálinka finom volt, de azt máig nem értem, hogy tényleg nem találtak volna semmi kivetnivalót abban, hogy a munka kellős közepén elkortyolgassak egy kis likőrt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése