liszteszsák 2.

Károly híd reggel tízkor.

Hétfőn reggel, miután feljöttem a metróból és átmentem azon a hídon, ahonnan a fenti kép is készült, olyan érzésem volt, hogy az összes turista hazament.

De lehet, hogy inkább a Károly hídon akartak átjutni a túloldalra.

Rájöttem, hogy imádom a kilátókat, és azokból itt nincs hiány. Egy könnyed sétával felkapaszkodtam a Letná nevű parkba, ahonnan életem legszebb kilátása tárult elém. Komolyan, még a párizsi fényeket is überelte. Egész nap addig a tíz percig nem volt beborulva az ég, amíg lefelé bámészkodtam, és emellett a várost félig még valami köd vagy pára borította.

 

Utána elkezdtem kószálni a parkban a hegy tetején. És akkor megláttam egy bazinagy, pirosra mázolt, integető fémrudat. Semmi különös, csak egy metronóm. 

Persze ha már villanydrót, arra cipőt kell dobni. A hegyről mezítláb levonuló turistahadakat vizionáltam.

Ahoj!

Aztán megkerestem a John Lennon-falat. Először Lennon emlékére festettek fel valamit arra a bizonyos falrészre, aztán fokozatosan a rendszer elleni tiltakozás helye lett. '90 után meg az "itt jártunk 2003.07.21." típusú firkáké is. Eldugott helyen volt, egyszer-kétszer eltévedtem, és úgy tűnik, a többi turistának sem ment könnyen megtalálni, mert nem hemzsegtek a környéken.

Aznap megnéztem még a régi zsidónegyedet, viszonylag kis helyen öt-hat zsinagógával és egy vadregényes kis temetővel. Vannak köztük egyszerűbbek, múzeummá alakítva, nekem nagyon bejövősek (Spanyol zsinagóga szépséges mór stílusban) és sokkolók (végeláthatatlan hófehér falak teleírva a holokauszt cseh áldozatainak neveivel). És van még egy kis temető kidőlt-bedőlt sírkövekkel, ott van eltemetve az a rabbi is, aki állítólag életet lehelt a gólembe. Ebbe, itt. 

Aznap elmentem a Comeniusról elnevezett múzeum mellett, de hétfő lévén zárva volt, úgyhogy a keddet azzal indítottam, annyira korán, hogy még be sem akartak engedni tíz előtt öt perccel. Pedig biztos vagyok benne, hogy én lehettem az egyetlen, aki egész délelőtt arra járt. Aranyos kis múzeum egyébként a cseh iskolák történetéről meg Comeniusról, az egyetlen hibája számomra az volt, hogy olyan mennyiségű ismeretet tartalmazott, amit szegény kómás fejem képtelen volt befogadni. De töriseknek és retrómániásoknak kötelező... soha nem volt még a kezemben ötven évvel ezelőtti első osztályos matekkönyv.

Aztán még mindig volt időm a buszig, úgyhogy megnéztem az iparművészeti múzeumot is, az időszakos kiállítás a spanyol dizájnról persze alig két napja zárt be, nem baj. Van üveges kiállításuk, órás kiállításuk, ékszeres kiállításuk, ruhás kiállításuk, ezt sem lehetett egy óra alatt felfogni, csak annyira volt elég, hogy megállapítsam, ide is vissza kell jönni.
Végül a buszhoz átszaladtam a fél városon, mert azzal egy egész villamosjegyet megspóroltam, és aztán nagyon kezdtem szeretni a magán busztársaságokat, mert adnak ingyen forró csokit, és olcsóbb a buszon a Kofola, mint a boltban.