határsáv

A hazaérkezés igazából már Pozsonynál elkezdődik, mert a szlovák vagonok a csehekkel ellentétben épp annyira lepukkantak és graffitisek, mint egy átlagos máv-szerelvény. Aztán kicsit később, a kupéban a határ pontos elhelyezkedéséről tanakodó angol párral folytatódik, akik megcsodálják a Dunát, és a kalauz Szob utáni mogorva jónapotjával tetőzik be. Levezetésnek meg ott vannak az omladozó támfalak a vízparton, a teletaggelt kerítések és a műmediterrán házikók. Kőbánya táján még egy lelkes első telefonhívás haza, vagy bárkinek bárhová, csak magyarul, végre.

Az az öt nap piszok gyorsan elszállt, semmire sem volt elég, még egy rendes alvásra sem, feleannyi emberrel sem beszéltem, mint amennyivel szerettem volna, nem tanultam csehet, nem készültem fel az angolóráimra és nem stoppoltam meg egy árva zoknit sem, pedig esküszöm, nem lustálkodtam többet a feltétlenül szükségesnél. Viszont összebarátkoztam a húgommal, aki ennyire cuki (és úgyis mindenki, pláne a jóindulatú nénik az utcából, azt fogja rá hinni, hogy a lányom, de ez csak még szórakoztatóbbá teszi a dolgot):    

Hát ezért nem volt semmi kedvem visszajönni.

A nemakarokvisszajönni állapot természetesen abban nyilvánult meg, hogy a visszaúton már nem voltam teljesen használható, és mire hazaértem, már egyértelműen belázasodtam. Nálam ez így működik. Doktornéni egész jövő hétre kiírt, ez túlzásnak tűnt, de bár nem látszom betegnek (például nincs negyvenfokos lázam és nem ömlik belőlem a takony), komoly megpróbáltatást jelentett ma délelőtt, hogy elsétáljak az öt percre lévő boltba néhány alapvető cikkért.
Úgyhogy most megnézek hatmillió filmet, mert az agyam lassan visszanyeri a normálishoz közeli kapacitását, és őszinte meglepetésemre keresztrejtvényt is fejtek csehül, az egytizede már megvan (hülyebiztos rejtvény a vonaton kirakott magazinból, és a sors kezének érzem, hogy szerepel benne a máv is).

És kedves tél, tudod, hogy imádlak, és tökjó, hogy idelent a völgyben már csak eső szitál és lassan eláztatja az utolsó hófoltokat is a kis kockaházak tövében, de tényleg úgy gondolod, hogy ez az állapot fent a hegyekben helyénvaló április ötödikén? (Költői kérdés volt, meg sem fogok lepődni, ha anyák napján elkap egy hóvihar, de novemberben majd lassan elővehetem a rövidnadrágokat.)