fényképalbum

Tavaszvaan! És újabban ilyenek a naplementéink. Valószínűleg a környéken fellelhető legjobb kilátást fogtam ki.

Ha ezt a hétfőt nem számítom bele, akkor már két és fél hetet töltöttem betegállományban édeskettesben a légúti fertőzésemmel. Szinte már hiányozni fog.
Azért a múlt hétvégén, amikor ideiglenesen javulni látszottam (hogy aztán hétfőn elmehessek dolgozni, és megint lázasan essek haza), elnéztünk Olomoucba. Eddig egyszer sem fényképeztem ott, ezt az utókor kedvéért most bepótoltam, a többiek meg jól szórakoztak azon, hogy japán turistát játszom.
Először azt akartam írni, hogy Olomouc kisváros, aztán utánanéztem, és rájöttem, hogy igazából harmincezerrel többen laknak ott, mint Zlínben. Viszont a történelmi belvárosából hatalmas területen ki vannak zárva az autók, órákig lehet kószálni a sétálóutcákon, ez lehet az oka a kisvárosias benyomásnak.

Pedig van itt minden, ami kell, hét közben állítólag hatalmas az élet, mert több egyetem is van itt. Mi hétvégén csak néhány turistával és vakmerő helyivel találkoztunk össze, zsúfoltnak igazán nem volt mondható a város (a diákok hazamentek, a helyiek meg kirándulni, mert mániákusan járnak a hegyekbe, télen-nyáron).

főutcaféle, messzeségben a katedrális

A főtér elég meglepő látványossága Csehország legnagyobb barokk szoborcsoportja, ami tulajdonképpen egy oszlop, és hálából építették a 18. században, amiért végre vége lett a pestisjárványnak. A szobor mögött a városháza van, a többi épülettől elkülönülve, csak úgy a tér közepén. Órajátéka is van neki (abban a kapuszerűségben bal felé), amiben az a remek, hogy a figurák szocreál stílusban készültek, úgyhogy  leginkább keményen dolgozó proletárokat ábrázolnak.

A város tele van templomokkal, gyanítom, azért, mert valaha püspöki székhely volt (talán még most is az). Azt hiszem, ez a jezsuitákhoz tartozik (felkészült vagyok ám a háttérinfókból):

pénz, az biztos volt az egész városban.

Ez pedig a zseniális kilátás Silvi barátnőm konyhájából (szintén hatalmas forgalommal). A bal szélen lévő templomot egyébként most már könyvraktárnak használják.

Aztán fölmásztunk még egy templomtoronyba is, négyszázvalahány lépcsőn. Biztos mondtam már, a tornyok és a kilátók a gyengéim, de újra és újra lenyűgöznek a városok felülnézetből.

sok-sok templomtorony (balról jobbra: régi kolostor a város szélén, ahol szintén jártunk, a katedrális, a jezsuita templom, ez meg itt az előtérben valószínűleg ahhoz a templomhoz tartozott, amibe felmásztunk)

püspöki palota és városháza

Aznap, az első tavaszi napon nagyon mehetnékünk volt, úgyhogy kigyalogoltunk ahhoz a bizonyos volt kolostorhoz és hirtelen falun éreztük magunkat.

szántóföld a domboldalban

A kolostorhoz közelebb érve kissé zavarba jöttünk, mert kiderült, hogy az épület kórházként is működik. Azért beszöktünk (egy lélekkel sem találkozva odabent, csak a belső udvaron), és valószínűleg ez a leggrandiózusabb kórház, amit eddig láttam.

csillár vagy diszkógömb

semmire sem használt óriási csarnok, csak a méretek érzékeltetése végett

A városba a lakótelepen keresztül sétáltunk vissza, íme néhány őrültre festett panel a sok közül.