Hurrá. Kifejezetten haladok afelé, hogy összekapjam magam az első másfél hónap szétesése után. Mert akármennyire is nem tűnt fel akkor, hogy mennyire nem jó ez így, most azért érzem a változást.
Ez főleg annak köszönhető, hogy végre tartok angolt. Igen, értelmes és számomra is hasznos tevékenységet végzek, valami fantasztikus. A bölcsi fárasztó tud lenni, és ott is rengeteget tanultam, de ennél azért nagyobb kihívásokért jöttem ide. A jelenlegi csehtudásommal még a foglalkozásokban sem tudok túl aktívan részt venni.
Amúgy a csehem éppen stagnálni látszik, mert az órák után még egyszer át kell vennem mindent, hogy tényleg megértsem. (Ennek sok oka van, a tanárunk nem tökéletes, de hát négy-öt különböző anyanyelvű emberrel kell megértetnie a nyelvtant, és én is elszoktam a másfél órányi folyamatos odafigyeléstől, ami nem csoda, mert cseh után még ebédre sem számíthatok, mint a régi szép időkben a dupla magyar után.) Szóval az óra utáni ismétléshez mostanában sokszor nincs agyam, hiába, aludni kéne, persze, ezt is két hete tervezem már, és a helyzet egyre vállalhatatlanabb. Majd ezen a héten úgy, de úgy kialszom magam, hogyne. Aztán valaki ötkor végigsétál a folyosón magassarkúban, vagy a szomszéd csaj éjfélig zenét hallgat, vagy ezen a héten például egyszerűen nem tudtam elaludni. Szerintem a parától, ami azért mégiscsak gáz, hogy egy nyomi első angolóra miatt ugyanúgy ébren forgolódom, mint az érettségi előtt.
Az angolórák azért pörögtek fel, mert múlt héten körbejártunk a városban, és kiraktunk ide-oda, iskolákba, kávézókba, a rendkívül dizájnos szórólapjaimból, amiket eddig elég élhetetlen módon csak a recepciós pultra dobtunk ki a központban.
Ezután hirtelen boldogítóan sok jelentkező lett. Most három ,,csoportom" van, összesen nyolc ember, plusz a főnöknőmet egyedül tanítom, mert megérdemli (és annyi dolga van, hogy úgysem tudna másokhoz alkalmazkodni). A franciások viszont eltűntek, ma két órára is készültem, de az illetők felszívódtak, állítólag mégis csak jövő héten jönnek. Ezt öt perccel azután tudtam meg, hogy a második órának el kellett volna kezdődnie. Ez is hátránya a nyelvnemtudásnak, az infók mindig közvetve és hiányosan jutnak el hozzám, ha valaki egyáltalán eljuttatja őket. De ezt többnyire külön kell kérni sok minden mással együtt, egyemmegőket.
Néha kicsit irigylem azokat az önkénteseket, akik megérkeztek, és minden készen várta őket, és folyamatosan kapják a feladatokat. De ez így minden szempontból sokkal menőbb lesz, ha végre egész hétre szerzek magamnak elfoglaltságot. Ráadásul januárban jön a társam, egy osztrák önkéntes, bár addigra már teljesen mindegy lesz nekem, hogy van-e mellettem valaki, aki átérzi az önkéntesek rémes életének nehézségeit.
Még azt árulja el nekem valaki, hogy hogyan tudom átállítani a blogom időzónáját csendes-óceániról valami közelebbire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése