Imádom a kolis sütőt, hiába van rá felfestve még a háromszáz fok is (lehet, hogy nem Celsius, hanem valami cseh mértékegység), csak langyosodik, nem túlzottan melegszik, ha nem találom el rajta az öt felfestett ábrából a megfelelőt. A negyvenéves hightechnek köszönhetően a süti kissé nyers maradt.
Szépen, megfontoltan el akartam tűnni a munkából kettő körül, amikor közölték, hogy ugye tudom, hogy holnap megyünk az iskolába foglalkozást tartani fogyi gyerekeknek, és ugye mindennel elkészültem rá. Hoppá. Már megcsináltam egy karácsonyfadíszt, amit majd mutogathatok, hogy ilyet fogunk gyártani, de még körülbelül hatmillió kis textilnégyszöget kellett vágnom, amivel majd a gyerekek díszítik ki a művet. Ezeket vagdostam békésen, amikor megint jött valaki, hogy ugye akkor te a kisszobában tartasz franciát? Hát persze, milyen francia? Aztán kiderült, hogy amikor a főnököm megkérdezte hétfőn, hogy szerdán ráérnék-e franciát tartani, akkor már el is dőlt, hogy az illető jönni fog, és nem csak érdeklődött. Szóval jött is, de teljesen kezdő, úgyhogy angolul beszéltük meg, hogy a jövő héttől tanulni fogunk. Így történt, hogy végre van franciásom! Itt volt az ideje, mert mostanában a franciát a csehhel kevertem, de gáz.
Csehből egyébként fejlődöm. Pénteken két értelmes párbeszédet is lefolytattam a gyerekekkel, arról, hogy fussunk-e a parkban, meg arról, hogy csendespihenőben a kislányok piros, a kisfiúk pedig kék ágyon alszanak. Aztán hétfőn reggel munkában ketten is meglepetésszerűen csehül kérdezték meg, hogy milyen volt Karlovy Vary. (Szép. Az idő nem volt szép. Az utazás pedig hosszú volt.) Végül tegnap a turiban megtárgyaltuk az eladónénivel, hogy kiféle vagyok, miért nem tudok csehül, és egyáltalán, jól áll-e nekem az a ruha. A végeredmény persze az lett, hogy jól áll, vegyem meg. Ennyit megért.
...de még mindig akadnak olyan szituációk, amik után biztos vagyok abban, hogy ha hazajövök, én leszek a király activityben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése