köln egy délután alatt

Kölnre kevés időnk volt, három körül szálltunk le a vonatról, és másnap reggel már indultam Csehországba. Már az is lenyűgöző volt, ahogy eljutottunk a vendéglátóink lakásához, egy sor kép: 

Ennyi bicikli volt a vasútállomás előtt.

Az csak egy koli a háttérben, és annyira profi vagyok, hogy az ujjam még mindig belelóg a  képbe.

Figyelitek a lámpát? Átkelni nagyon tilos.

Aztán bevillamosoztunk a városba... illetve nem is tudom, minek nevezzem, tekintve, hogy egyes járatok átmennek Bonnba is, úgyhogy hév, de néhol meg bemegy a föld alá, úgyhogy földalatti, de ettől függetlenül úgy néz ki, mint egy villamos.

Kedves utasaink, a következő megálló a Rőtszakállú Frigyes tér.

A metró (mert amikor leszálltunk róla, épp metró volt) a főpályaudvaron tett le, onnan kilépve pedig fejbevág a látvány.

cathédrale, encore...

Belülről még fantasztikusabb, egészen gyenge lámpákkal van megvilágítva, ami szerintem zseniális húzás, teljesen más hangulatot kelt, mint a szokásos erősebb fény. Itt vannak eltemetve a háromkirályok, ez kissé meglepett, mert fogalmam sem volt, hogy ennyire léteztek. A másik aranyos dolog: az egyik sarokban felállítottak egy kis Betlehemet (nem csak az istállót, hanem az egész várost), amin mindennap egy apró részletet változtatnak. Meglehetősen modern betlehem, voltak még tűzoltók is, meg utcaseprők láthatósági mellényben.

A katedrális mögött egy bevásárlóutca vezet... ilyen tömeget még nem láttam utcán, alig lehetett lépni, és fokozta a klausztrofóbiás hatást, hogy az összes épület legalább háromemeletes volt. És szétröhögtük magunkat, mert minden bolt falának dőlve öt-hat letámasztott pasi várta unott fejjel, hogy a barátnője befejezze a vásárlást.

Túrabolt tavacskával, hogy ki is próbálhasd a kenudat, mielőtt megveszed. Hasonló kaliberű könyvesboltban is voltunk, ahh (ott nincs tó).

Aztán a bevásárlóutcából kiértünk egy kis térre, és rosszat sejtettünk, mert rengeteg embert láttunk fáklyákkal gyülekezni. Csak ne a szociáldemokraták legyenek, mondta Anička, de nem azok voltak, hanem sok-sok anakronisztikusan öltözött bácsi síppaldobbal/lóháton/hintón. Úgyhogy a következő megállapítása az volt, hogy úristenúristen, karnevál, el sem hiszem. Kölnben a karnevál az év eseménye, tényleg mindenki ott van és nézi, vagy beöltözve részt is vesz a felvonulásban.

Ez egy jobban sikerült kép...

Egy idő után a bácsik elindultak, mi meg követtük őket... és valóban hatalmas feelingje van a dolognak, pedig korábban nem értettem Anička lelkesedését.
Az igazi, nagy karnevál csak hetek múlva kezdődik, a mai felvonulás célja az volt, hogy kihirdessék a karnevál idei királyát. Miután ez megtörtént, leléptünk és kimentünk a Rajna partjára. Egy ideig bámultuk az árvizet a partról, aztán elindultunk a vasúti hídon a túlpart felé, aztán félúttól visszafordultunk. 

A járdát és a síneket elválasztó korlát, ott a jobb szélen, a híd teljes hosszában tele van lakatokkal. Néha levágnak párat, hogy ne szakadjon le a súlytól.

A visszaúton a pályaudvar felé elmentünk egy tér mellett, amit morcos bácsik őriztek, hogy senki ne mehessen át rajta. Alatta az új operaház van, aminek a tervezésekor elkövettek egy kisebb bakit, így odalent hallani a lépteket, ha valaki átkel a téren. This is Köln, mondta Anička ismerős hangsúllyal, és ekkor leesett, hogy a világ bármelyik városában lehet találni szidnivalót, még az innen néha tökéletesnek tűnő helyeken is.
A német vonatok szerinte koszosak, késnek, és bunkók a dolgozók. Igaza lett, mert másnap reggel az ICE-n indítottam a napot, ami valójában nem volt akkora durranás, mint vártam, és eleve öt perc késéssel érkezett. Az ötből később tíz lett, én meg egyre idegesebb lettem, mert Nürnbergben jó esetben is tizennégy percem volt megtalálni a Prágába menő buszt. A késésért elnézést sem kértek, ahogy azt mondjuk a MÁV teszi (hogy legalább a látszatra adjon)... csak könnyedén bemondták minden megállónál, hogy a lekésett csatlakozások helyett milyen vonatokat lehet elérni.
De Nürnbergbe már időben értünk oda, onnantól pedig már semmi említésre méltó nem történt az utamból hátralévő körülbelül hét órában.

Prága, a városok anyja felirat a pályaudvaron, végre megnéztem a régi csarnokot, amire eddig egyszer sem volt időm.