nusi visszatért

Élek, jól vagyok, csütörtök este visszaértem Zlínbe, tízcentis a hó, és a szomszédok még mindig hangosak. Az elmúlt három napot végigpunnyadtam, pénteken nem mentem el dolgozni, mert csütörtökön annyira rosszul lettem a buszon hazafelé, hogy úgy döntöttem, kizárt, hogy másnap felkeljek és munkába menjek. De valószínűleg csak egy jó alvás hiányzott... jó ötlet volt füldugót venni, pénteken hajnalban végre nem ébredtem fel arra, hogy a házinéni minden bizonnyal lecsapta a felmosóvödröt a folyosóra. 

Most pedig kezdem az elejéről. 21-én egy hosszúra nyúlt hazaút után beleestem a saját, tökéletes, pihepuha ágyamba, hogy a következő hetet mérgezett egérként rohanjam végig. Ezúton csókoltatok mindenkit, akivel nem sikerült találkoznom, és húsvétkor megint megyek!
A téli szünet érdekesebb része 29-én kezdődött. Korábban megírtam, hogy valamit tervezünk az év végére Aničkával, aki a neve ellenére német, de a cseheknek nem áll rá a nyelvük az Annára, így már Aničkának ismertem meg az on-arrivalon. A svájci tervünkből az lett, hogy ő minden tiltakozása ellenére hazamegy karácsonyra a falujukba valahová Köln mellé, aztán összeszednek a reptérről, és autóval bejárjuk a környéket. Mivel Németország nyugati csücskében laknak, egy Belgium-Luxemburg-Franciaország kört terveztünk. Aztán kiderült, hogy a szülei nem engedik el a friss jogsijával, és az összes luxemburgi barátja, akiknél szilveszterezni szerettünk volna, Rómában van. Sebaj, majd megnézzük Kölnt.
A repülés már jól indult, együtt tévedtünk el egy tanárnővel, aki egy győri gimiben tanított franciát. Kis beszélgetés után kiderült, hogy egy miskolci sulival is együttműködtek, amikor beindították a saját nyolcosztályos képzésüket. Persze, hogy a Hermannal, egészen apró a világ.
Leszálltunk Frankfurtban (ez a Ryanair saját, buszpályaudvar komolyságú reptere volt, nem a rémisztően nagy), ott már vártak anyuval és hugival, meg egy nagyon komoly plakáttal, hogy biztosan megismerjem őket. (Hazahoztam, de egy szekrényem sem elég nagy ahhoz, hogy ráragasszam, micsoda problémák.)
Hazafelé megálltunk Trierben, minden koncepció nélkül mutogatom, miket mutattak meg:

katedrálist nem túl izgalmas belső térrel, de szép mennyezettel,

római fürdőt,

valamelyik németrómai császár bal lábfejét,

még egy katedrálist, ami koncert miatt sajnos zárva volt,

Szeles utcát, ahol állítólag mindig fúj a szél, hát most nem fújt,

és persze főteret, ahol lehet sült gesztenyét kapni, a képeim meg homályosak, tudom, tudom. 

Ezek után többnapos punnyadás következett, harmincadikán megnéztük hugi fellépését a helyi színjátszókkal,  és nem vagyok rá büszke, de alig értettem, gyalázatosan elfelejtettem németül. Anička néha fordított, ahogy a családi étkezéseknél is, de szerintem már jobban tudok csehül, mint németül.
Szilveszter napján kicsit kirándultunk, a környék ugyanis a krimikről meg a vulkánokról híres. A krimikről azért, mert itt lakik egy híres német krimiíró, úgyhogy ennek megfelelően van tematikus hotel, könyvesbolt, meg kávézó is az egyik faluban:

Café Sherlock Holmes a háttérban

A vulkánok pedig... a fenti képet nézzétek, a halas bácsi csak belelógott, szóval az a három kis tó három vulkán kürtője volt valamikor, ezek közül az egyikhez mentünk el sétálni.

Este jobb híján a szülei barátainál voltunk, de jobb volt, mint amire számítottam, az a pillanat pedig, amikor kimentünk tűzijátékozni, és az egész völgy visszhangzott a tűzijátékoktól meg a félrevert templomharangoktól... hű.

Elsején csak relaxáltunk, másodikán bevásároltunk minden jóval, amit Csehországban nem lehet kapni, aztán délután bevonatoztunk Kölnbe... és ezt majd holnap ügyesenokosan mind le is írom, a hazaúttal együtt.