Valami biztosan történt a múlt hét elején is, de a lényeg a majáles volt. Drága cseheknél május 8., a második világháború vége is nemzeti ünnep, így egymás után kétszer volt szabadnapunk a hét közepén. Nem rossz.
A nagyobb népünnepélyek is mintha inkább nyolcadikán lennének, nem úgy, mint a mi elsejei majálisunk, úgyhogy jól elhúztam a kedd esti-szerdai majálesre Olomoucba. Hát kérem, nagyszínpad egy barokk épület százszor száz méteres belső udvara volt, soha jobb fesztiválhelyszínt... még mindig teljesen odavagyok az ilyen autentikus eseményektől. Aztán bevonultunk egy kis klubba is, ami valószínűleg mostantól kinevezek a kedvenc koncerthelyemnek (nem mintha annyi helyen megfordultam volna már, de ezt és aztán most ezt is ott láttam először élőben).
Persze, történnek azóta is a dolgok, bizonyára minden napra esik valami, amiről blogolhatnék, de nem egyszerű begyűjteni. Munka, persze, mert az mindig van. Az egyik kolléganő elment, úgyhogy meg inkább pörgünk, ezért (szerencsére) megint egész sokat vagyok a kölkökkel, emellett töretlenül angolozok is, és néhány apróbb projekt is befigyel.A jövő hétvégén talán végre megrendezzük az angoltanulós hétvégét, amit Klarával kettesben szervezünk, mert mi ügyes és okos önkéntesek vagyunk. Bizony. Aztán még valamilyen filmklubot is nagyon-nagyon összehoznék, mielőtt hazamegyek, ez korábban főnöknéni aggályai miatt elmaradt, de most derült égből közölte, hogy tulajdonképpen nem is kell aggódni a filmes jogdíjak miatt, úgyhogy csináljam. Nem mintha bánnám.
Emellett meg persze fogy az idő, a májusnak úgyis mindjárt vége, és akkor már csak két hónap. Kettő. A legrémesebb, hogy csak most jöttem rá, hogy milyen értékes az itt töltött időm, mert eleinte annyi mással voltam elfoglalva. Ezt a frissen megtalált egyszer élünk-hozzáállást egyébként jó lenne nem itt felejteni.
Viszont szűk egy hónapra megkaparintottam a fényképezőgépünket, úgyhogy szeretném egy időre elárasztani a blogot kétes minőségű képekkel. Ezt leginkább azért tartom közlésre érdemesnek, mert akkor motiváltabbnak érzem magam. (No de hogy teljesülnek be az EVS céljai és hogy lesz belőlem felelős európai polgár, ha képtelen vagyok kifejleszteni magamban a belső motivációt?)
Megyek inkább aludni, a hétvégén már megint megyünk a hegyek közé főzőcskézni meg (valószínűleg) deszkákat rakodni, és erre jó előre rá kell pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése