Négyszáznegyvennégy koronát fizettem a boltban, és a pénztáros olyan unott fejjel mondta ki, hogy čtyři sta čtyřicet čtyři, mintha nem ez lenne a világmindenség legnyelvtörőbb összege. Strc prst skrz krk, ez is egy cseh mondat egyébként, bár a mindennapokban nem gyakran használatos, mert azt jelenti, hogy szúrd át az ujjaddal a nyakad.
Ha már itt tartunk, haladgatok a csehhel, pénteken például mindenki együtt ebédelt a munkahelyemen, mert szülinapoztunk, és folyamatosan értettem, hogy miről beszélgetnek éppen (a részleteket még mindig nem teljesen). Ahhoz képest, hogy két hónapja nem volt órám, egészen elégedett vagyok.
Múlt szerdára végre megszervezték, hogy jöjjön hozzám egy magántanár (Klara épp onarrivalon van), és ennek annyira örültem, hogy azt sem bántam, hogy ki kell hagynom miatta a szokásos reggeli pilatesórámat. Szóval vidáman konvergáltam az iroda felé reggel kilenckor, hogy hol is az a tanár, amikor Ivana, a főnök közölte, hogy nem jön, mert betegek lettek a gyerekei. Hurrá. De legalább mégis tornáztam, az Ivanától kapott kölcsöncuccban.
A jövő heti óra érdekes lesz, ha lesz, mivel azt találták ki, hogy nekem annyira jó lesz, ha közös órám lesz az abszolút kezdő Klarával, és még egyszer átveszem az énteő mitiőket. Szerintem ez korántsem annyira zseniális megoldás, és főleg a spórolás vezérelte, ahogy a legtöbb furcsa döntésüket (minek vegyünk meg egy szem angolkönyvet, amikor az eggyel korábbi kiadását ennek is le lehet szedni a netről?). De egymás véleményét szem előtt tartva megegyeztünk, hogy megtartunk egy órát így. Úgy érzem, kissé szürreális lesz, de fő a pozitív hozzáállás, végre közelről láthatok egy csehtanárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése