napicuki

Még nem is mutattam be a bölcsiseket, úgyhogy most babaposzt következik. Újabban alig látom őket, mert az elmúlt két hétben nemigen volt rám szükség: van egy praktikantunk (szakmai gyakorlatos lány) és még valaki, aki szerintem csak segíteni van itt, amíg megszokjuk, hogy egyre több a gyerek. Már nyolcan-kilencen is vannak egy nap, és ez sok. Nagyon sok.
Minden nap más délelőtti foglalkozásuk van, hétfőn és csütörtökön tornáznak, kedden-szerdán rajzolnak, pénteken meg zenélnek a drágák, valahogy így:

A tornázós foglalkozások egyébként nagyon egyszerűen szabotálhatók, mert a tornateremben, ahol az összes többi sportfoglalkozásunk is van, rengeteg az egyéb csábító lehetőség.
Egyszerűen le lehet feküdni például a szőnyegre, fittyet hányva az óvónénire és nevetéstől megszakadva mutogatni a plafonra.

Persze fittyet hányni az általam kidekorált dobozok mögül is lehet, amik mögé az eggyel korábbi feladatnál kellett elbújni.

De a legjobb mindenképpen az, ha főnöknéni épp nincs az irodában.

Azért tudnak aranyosan és jólnevelten pacsmagolni is. Az óvónénik nagyon kreatívak, itt például beragasztózták a papírt és erre festettek rá a kölkök, ettől lett ilyen márványos a cucc, és büszkén mondhatom, hogy január óta minden kedden én találom ki, hogy mit alkossanak, ezen a héten például szívecskéket nyomdáztak Valentin alkalmával.

És így bulizunk mi. Hanka, a képről, találta ki, hogy péntekenként cseh gyerekdalokra partizzunk... mielőtt megkérdezitek, a ruhák nem eladók, egyébként a táncosok korábbi fellépéséről vagy hasonlóról maradt szoknyák.

A végére meg egy megtévesztően cuki nézés (hihi, ha visszaértünk a bölcsibe, úgyis földhöz vágom magam, ha le szeretnéd venni rólam a kabátomat!)