Tulajdonképpen mindennek az az oka, hogy Csehországban ezen a héten van a tavaszi szünet, remélem, azért nem ez a tavasz.
Így egész héten csak félgőzzel működünk, ketten mindennap szabadságon vannak és holnaptól főnökünk sincsen. A különböző tornaórákat sem tartják meg, így esett, hogy ma én maradtam utolsónak angol után, és a tornások helyett nekem kellett bezárni az összes ajtót. Először is, nem találtam a játszóház villanykapcsolóját. Felhívtam hát Ivanát, aki a hangokból ítélve éppen a sícuccát pakolta családilag, és aki elmagyarázta, hogy a kapcsoló a fal közepén, egy drapéria mögött van, cseh észjárás szerint. Ezután összeszedtem a holmim, és megpróbáltam bezárni a főajtót. Nem ment, pedig a kulcs illett bele. Öt percig próbálkoztam, de sehogy sem sikerült. Lementem a portásnénihez, akinek egyébként is le kellett volna adnom a kulcsokat, segítséget kérni. Az ablak mögött egy számomra érthetetlen felirat vírított, miszerint elmentem (...valahová, amit nem értettem). Aztán befutott, ölében a kisunokájával, én meg ékes cseh nyelven előadtam neki a problémát. Az ötödik próbálkozásra meg is értette, hogy itt valami nincs rendben, úgyhogy végre velem jött ahhoz a bizonyos ajtóhoz... ahol is közölte, hogy ezt az ajtót neki kell zárni, ne is törődjek vele.
A gonosz cseh ajtókat jól jellemzi, hogy a szobám ajtaját esetenként nem lehet bezárni, a közös fürdőét meg kinyitni. Aztán találkoztam még templomajtókkal, múzeumok kétméteres-vaskilincses ajtajaival, áruházak bejáratával, liftajtókkal, amik mind nem akartak kinyílni vagy becsukódni. Tudom, tudom, ez bárhol a világon megeshet, de itt mintha túl gyakran történne meg, nem csak velem, mással is. A cseh ajtók szellemei nem szeretnek engem.
Nyugis hétnek nézünk elébe, a bölcsiben öt-hat gyerek lesz, szerdán talán már megtartják a csehóránkat, valamikor úszni is elmegyünk, és a síelésről sem tettünk le, bár a hó nagy része itt is elolvadt. De remélem, ébredek még arra, amire szombaton is (óriási pelyhek, tíz centi hó, ami délutánra elolvad):
 |
| Ez egy otthonmaradós hétvége volt. Meglátogattam Olgát a koliban, elkezdett gitározni tanítani, vasárnap meg Arianéval találkoztam Holesovban, és megnéztük a kastélyt... kívülről, mert télen minden zárva van. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése