elsőhét.a hely

Zlín körülbelül százezres város Csehország délkeleti részén, Morvaországban, viszonylag közel a lengyel és a szlovák határhoz is. Építészetileg meglehetősen ütős (előbb-utóbb körbefotózom, és akkor kaptok csúcsminőségű mobilos képeket). Jó ideig teljesen jelentéktelen volt, de aztán megjelent Tomás Bata, akit itt helyben szinte szentként tisztelnek, és minden róla van elnevezve (egyetem, kórház, főút, például). A név lehet, hogy ismerős, a bácsi ugyanis 1894-ben egy cipőgyárat alapított itt, ami azóta világmárka lett, Budapesten is van néhány boltjuk.
A gyárnak annyira jól ment, hogy Bata egy nagyszabású városépítési projektbe kezdett, némi szocialista ideológiával megtámogatva. (Meg menő építészekkel. Közülük Le Corbusier lehet, hogy ismerős.) A külvárosokban több száz, az utolsó tégláig egyforma kertes kockaházat húzatott fel a munkásoknak, idézet tőle, 1927-ből:

A free and independent citizen needs room and space for their own development. For this very reason, we are buliding our new housing in open spaces with room on all sides. That is why we want a garden city.

Elég szimpatikus, hogy nem panelekkel akarta letudni a dolgot (persze itt is vannak szép számmal, de legalább annyian laknak ezekben a kis kockákban). Persze a főnököknek jóval impozánsabb házak jutottak, Bata egykori villájában ma mindenféle koncertet és hasonló rendezvényt tartanak, úgyhogy nem lehet valami apró építmény (aztismegkellmégnézni).
A belvárosban, ahol érdekes módon a gyárépületek is vannak, pedig rengeteg, szintén hasonló stílusban épült emeletes ház van. A munkahelyemtől félpercnyi sétára van a felhőkarcoló, ami 21 emelettel büszkélkedhet, de azt hiszem, az építése után egy ideig ezzel csúcstartó volt... már voltam a tetején, és azt kell, hogy mondjam, tulajdonképpen nem volt rossz ötlet ez a nagy várostervezés. Kifejezettenjól néz ki felülről, az első sokk után kezdem megszeretni a helyet. Minden ridegsége ellenére sokkal jobban fest, mint egy jóval eklektikusabb belváros lepukkant régi és ronda új épületekkel. Miskolc, khmm.
Szerencsére azért vannak zöldterületek is, bár lehettek volna kicsit nagyobbak is a parkok, mert hiába megyek be a kellős közepébe, akkor is hallom, ahogy a főúton száguldoznak az autók, úgyhogy nincs igazi természet-hangulat. No meg hiányolok innen-onnan egy-két virágládát, mert néhol hatalmasak a betonfelületek, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.
De mivel a város egy kis völgyben van, szerencsére rálátni mindenféle fenyvesekre. Tegnap pedig Brnoba autóztunk Ivanával, a főnökömmel - fantasztikus volt a hegyek közt kocsikázni, ahogy épp szállt fel a köd (pedig már tíz óra volt). Végre kimozdultam a városból, láttam hegyeket-völgyeket is, meg kis falvakat később, az autópálya mellett. Szép ez a hely, és ami számomra feltűnő, hogy talán nem feltétlenül gazdagabbak, de igényesebbek. Például itt is újraszigetelik a paneleket, de nem pasztellsárgára az összeset, hanem mondjuk élénk kékre. A mellette levőt meg hülye cikkcakkos mintában szürkére és neonzöldre. Egy ilyen látvány kapásból feldobja az embert.
Nem úgy a kolis szobám, amin még jócskán van mit alakítani. Tipikus szocreál hely, két emelet, a folyosó két végén egy-egy zuhany és két-két vécé (koedukált, bár főleg lányok laknak itt), a földszinten egy konyha. A bútoraimon még a Gottwaldov név szerepel, a kommunizmusban hívták így a várost valami fontos ember után. Enyhén bútorraktár jellegű, mert kétszemélyes, bár fogalmam sincs, hogy élhet itt két ember, és kivételezett ember lévén beraktak nekem még egy szekrényt meg két fotelt kis asztalkával. Állítólag az egyik ágyat és szekrényt még ma kiviszik, de ebben nem vagyok biztos. Mindenesetre mókás lesz, mert a házinéni rendkívül aranyos, de nem tud angolul. Sajnos ez több emberről mondható el, mint hittem, de ennek ellenére is jó fejek és barátkoznak. De ezt majd holnap megírom, remélhetőleg már kényelmesen elnyúlva a fotelomban.