A lejjebb látható brnoi formáció koncertjén találtam magam kedd este. Belehallgatni kötelező, hogy átéljétek azt, amit én is... de nem haragszom meg, ha nem hallgatjátok végig. Közben persze gondoljatok arra, hogy másfél órát voltam a koncerten.
Az estéből több tapasztalatot is levontam: egyrészt őrültek, de imádom őket egytől egyig. Nem fogom mostantól ezt a zenét hallgatni, de annyira lelkesedtek, hogy ez rám is átragadt, és szuperül éreztem magam.
Másrészt, ha valaki netán Csehországban sörözne, a) a legolcsóbb csapolt is fenomenális, nekem egyelőre ez ízlett a legjobban b) különös módon mintha errefelé nem lenne szokás néha-néha kifizetni a másiknak egy sört.
Vagy fene tudja, most elbizonytalanodtam, lehet, hogy nálunk sem hívogatják meg egymást az emberek hasonló helyzetben, de néha egy picit örülnék neki. Furcsa, hogy mindig aggályosan külön-külön fizetünk, bárhol is legyünk éppen, de ez legyen a legnagyobb kultúrsokk, ami ér.
Ha már itt járok, meg kell említenem a másik kultúrsokkot is: a gyrost zsemlébe, és nem pitába adják. Illetve létezik pita is, de azt kérni kell. Végülis úgysem autentikus itt Cseho. kellős közepén, akkor meg legyünk őszinték és ne vacakoljunk holmi pitával, amikor az nem is annyira laktató, mint egy jóféle ropogós zsemle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése