nerozumím

Ez a szó a pillanatnyi csehtudásomnak körülbelül az egyhuszada, és azt jelenti, hogy nem értem.
A hétvégén csak megerősödött az elhatározásom, hogy mire a karácsonyi szünet után visszajövök, tudnom kell csehül kommunikálni. Addig nincs gond, amíg ketten-hárman vagyunk, mert ha néha bele is lendülnének a cseh társalgásba, közbeszúrom, hogy vat? és ilyenkor többnyire elmagyarázzák, hogy miről volt szó.
De most leginkább csak ültem és néztem, ahogy elvannak, mert még nincs képem ahhoz, hogy majdnem idegenekből kicsikarjam az angol kommunikációt. Nekem meg semmi kedvem erőltetni őket, mert engem is meglepne, ha a barátnőm azzal fogadna a buliján, hogy ja és itt egy csaj, akihez meg angolul beszélj, légyszi. Szerencsétlen ez a helyzet, hogy az egy darab kis külföldi miatt mindenkinek angolul kell beszélnie. Viszont az angolt valamilyen szinten mindenki érti (komolyan, tapasztalataim alapján az is, aki azt állítja, hogy nem), ámde az én csehtudásommal sajnos tényleg lehetetlen bármit is közölni. Na jó, igazából meg tudom kérdezni a nevüket, ami már kiderült a kézfogásnál, és megbizonyosodhatok arról, hogy cseh diákok. És ha egy gazdátlan poharat látok, akkor nekiszegezhetem a kérdést az első szembejövőnek, hogy ez a te söröd/borod/vized/kávéd? Bizonyára ebből születnek a nagy barátságok.
Úgyhogy szorgalmasan nézegetem a csehkönyvet, kicsit előre is tanulok, mert a múlt héten a tanár szabadságon volt, a október második hetében pedig érkezés utáni képzésen leszek keddtől vasárnapig. (Mindösszesen kétszázharmincnégy kilométerrel arrébb, autóval két és fél, vonattal öt és fél óra.) A könyv alapján most éppen nem tudom, hogy könnyű lesz-e vagy nehéz megtanulni a nyelvet.
Nincsenek névelők, külön kérdő szórend, vagy például birtokos névmás (mint az angolban a my/mine). Igeidőből is csak három van, de cserébe megtanulhatom a négy nyelvtani nemet, a jelen időben is négyféle igeragozást, vagy a hét esetet. Hogy ezek az esetek pontosan mik, abban még nem vagyok teljesen biztos, de azt hiszem, ezeknek köszönhetők az olyan szavak, mint amilyet valamelyik nap az újságban láttam: Harrya Potterho (vagy valami hasonló). Ez csak elsőre vicces, aztán az ember rájön, hogy egy angol valószínűleg azon is ugyanúgy röhögne, hogy Harry Potterről.