2012. szeptember 24., hétfő

elsőhét.social

Ma hajnali háromnegyed nyolckor kopogott a néni, hogy kivinnék az ágyamat. Azt nem pantomimeztem elég hatékonyan, hogy az egyik szekrényemet is vihetnék, úgyhogy most van egy szekrényem, ami üres, de legalább nem lehet kinyitni az ajtaját. Viszont végre teljesen kipakoltam a bőröndömet, és találtam benne két zacskó indokolatlan haribót. Szép az élet.
Egyébként mindenki lelkes és segítőkész. Valószínűleg ebben nagy szerepe van annak is, hogy én vagyok a legelső önkéntesük, és segítsünk szegény kis magyarnak. Januárban jön még valaki (most úgy fest, egy osztrák fiú), remélem, azért őt sem hagyják ki a jóból.
Kezdetnek felszerelték a szobámat mindenféle cukisággal, a megérkezéskor kaptam edényeket, aztán az első munkanap végén meg adtak némi dekorációt, hogy kissé feldobhassam a helyiséget. Látatlanban eltalálták, hogy nekem olyan növényt kell adni, ami csak háromhetente kér inni, viszont bazinagy fűzöld cserepe van a dekoráció végett. Azóta is, ha bármit szeretnék, segítenek, most kaptam falvédőt is az ágyam mellé (épp akadt használaton kívül valamelyik sarokban).
A mentorom is egy drága lélek, vinne mindenhová, bár nem egészen azonos az érdeklődési körünk... ő főleg partizni menne, én azért a környéken is körülnéznék... A közös pontot, úgy tűnik, a sörözés fogja jelenteni, meg az a mindenféle sport, amire cipelne nagy lelkesedéssel.
A legérdekesebb viszont a cseh nyelvóra, ahol valahogy bekerültem egy EU-n kívülieknek indított csoportba (de erről ti nem tudtok). Eddig két órán voltam, a hét-nyolc fős csoportból rajtam kívül még három ember volt jelen mindkét órán, a többiek biztos megijedtek. A jelenlegi felállás: egy tunéziai bevándorló, három bosnyák és négy ukrán diák, meg egy amerikai focista srác. Jó a hangulat, nagyon örülök, hogy ide kerültem.
Előbb-utóbb a szomszédos városban önkénteskedő emberekkel is összefutunk, már folynak az egyeztetések, két lány pedig megígérte, hogy megmutatják Olomoucot, ahol tanulnak. Remélhetőleg időm is lesz minderre, amellett, hogy végre úgy igazán kialszom magam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése