A város viszonylag félreeső részén vásároltam, és utána nem volt kedvem felkapaszkodni a felüljáróra, hogy aztán jó ideig várhassak a buszra, száguldó autók mellett, mert ott csak egy olyan járat áll meg, amivel hazajutok. A jó ideig még így is legfeljebb negyedórát jelent, de akkor is.
Miközben a parkon keresztül a város felé konvergáltam (itt mindenhová el lehet jutni úgy, hogy útbaesik egy park, de legalábbis egy kisebb gyepszőnyeg), úgy döntöttem, hogy a szokásos buszmegállómba sincs kedvem elmászni, ahonnan munka után szoktam hazamenni. Oda vagy aluljárón keresztül lehet eljutni, ahol ilyentájt már előfordulnak részegek, vagy ha kikerülöm az aluljárót, akkor ugyanazzal az erőfeszítéssel mehetek a következő megállóba, és akkor meglehet, hogy öt percet is spórolok.
Naná.
Abban a bizonyos következő megállóban felszálltam a nyolcasra, hiszen azzal járok reggelente. Azzal nem számoltam, hogy ez most a másik irány, a nyolcas meg körjárat, úgyhogy a troli egy idő után csinos kanyart vett. Még ismerős helyen szálltam le, úgyhogy tudtam, hogy hat-hét perces sétával ott is vagyok a harmadik megállóban, ahol már biztosan csak olyan busz áll meg, ami haza is juttat. Onnan már csak további öt perc buszozás. Mindig is volt érzékem az időhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése